„Emlékül mindazoknak, kik már nem lehetnek velünk, csak az emlékeinkben. Gondoljunk hát rájuk sokszor, és szeressük őket, amíg csak élünk. Másban pedig ne is reménykedjünk.”
R.F. Braen O’sency
(Kiejtése: Eref Brájen Ósenszi)
A TÖRTÉNET LÉNYEGE
Ha egy csínytevő fiú bajba kerül, a gyógyír rá csak egy lehet. Ismerje meg a történetet, melyből okulni tud. Néhány hasonló ifjú életén keresztül tudja meg milyen az, ha mások élete rosszabb, mint az övé. Igaz egyesek hercegnek születnek, mások egyszerű fiúnak, de ha a düh, a félelem, meg a kétségbeesés ezekre nagy befolyással bír, az életük csak attól függ, ki neveli fel őket, és aztán milyenné válnak. Hát igen, a nevelés fontos dolog, mert így idővel a dühből bölcsesség válhat, a félelem általa lassan teljesen elmúlhat, de a kétségbeesés, mi hirtelen támad az emberre, na az valami egészen más. Akárkire is hasson, az mindig nagy veszély forrása. Főleg egy olyan fiúra, ki mélyen kötődött a szüleihez, aki szívből szerette őket, és nem tudott abba belenyugodni, hogy magára hagyták. Gurkhasz pedig pont ilyen volt. Ő N’gurion ifjú hercegeként, amikor megtudta, hogy létezik egy könyv a Nyugati Királyságban mely minden tudást magában rejt, elhatározta, hogy ha törik, ha szakad, az övé lesz. Megszerzi, ha kell erővel, elpusztít mindent és mindenkit, ki útjába áll. Ez volt, amivel elkezdődött, de tettének jó oka volt. Hogy miért is cselekedte, az megmagyaráz mindent. Ismerje hát meg ezt is a világ. Tudja meg mindenki, hogy egy fiú, aki elvesztette a szüleit, bármire képes azért, hogy újra visszakapja őket. Igen, szó szerint mindenre.”
